Ezért lesz jó könyv ebből a témából: Köszönet az óvó néninek
A gyerekhez illő kaland
Aki minden reggel fogadja a gyerekedet, egy kis élet egyik legfontosabb felnőttje lesz. Egy jó óvó néni tudja, ki szereti ferdén a sapkáját, melyik dal vigasztal, és hogyan érhet véget egy veszekedés a homokozóban úgy, hogy senki se veszítsen. Amikor eljön a köszönet ideje, az évzárón, az óvodai ballagáskor, amikor a gyerek iskolába megy, vagy karácsonykor, egy képeslap vagy egy csokor virág ritkán mond el mindent. Egy könyv, amelyben a gyereked és az óvó nénije együtt tölt egy egészen átlagos napot, elmondja helyetted: így telt nálatok egy nap, és ennyit jelentettél nekünk. Felolvasható a reggeli körben, aztán ott maradhat a csoportszoba polcán, vagy hazamehet az óvó nénivel.
Egy átlagos nap, ami csak a tiétek
Az óvó néniről szóló könyv gyakran úgy követi a napot, ahogy az telni szokott: búcsú a kapuban, reggeli kör, játék az udvaron, ebéd, délutáni pihenő, és végül a hazamenetel. Útközben valami apróság félresikerül, elvész egy kesztyű, két barát összevész, vagy összedől egy torony, és a gyerekek megoldják, az óvó nénivel az oldalukon. Ott látszik, milyen az óvó néni, abban, amit mindig csinál: egy dalban, egy tréfában, egy nyugodt kézben vagy egy okos kérdésben, amitől a gyerekek maguk jönnek rá a megoldásra.
A részletek teszik a könyvet a tiétekké. Írd be az óvoda vagy a csoport nevét, a dalokat, amiket együtt énekeltek, az udvart a mászókával, és azt, amit az óvó néni mindig mond. Minél több minden stimmel, annál jobban magukra ismernek a gyerekek és az óvó néni is.
Az óvó néni a könyvben
Nem kell fotó az óvó néniről. Írd le szavakkal, a haját, a szemüvegét, a zöld kardigánját, és a leírásod alapján rajzoljuk meg. Ha fotót szeretnél használni, előbb kérdezd meg magát az óvó nénit. A csoportból a barátok is szerepelhetnek a könyvben, összesen akár öt szereplő, de más gyerekéről csak a szülei engedélyével használj fotót. A csoport többi tagja is része lehet a történetnek anélkül, hogy bárkit fotó alapján rajzolnánk meg.
A könyv ugyanúgy jó egy iskolai tanító néninek vagy tanító bácsinak, mint egy óvó néninek, óvó bácsinak vagy bölcsődei gondozónak, és annak a felnőttnek is, aki egy évig vagy ötig vigyázott a gyerekedre. Írd a nevét úgy, ahogy a gyerekek mondják.
Köszönet egy gyerektől vagy az egész csoporttól
A gyereked a hős, és a könyv lehet a családotok köszönete. De érkezhet az egész csoporttól is: egy szülő elkészíti a könyvet, a többiek segítenek az előszóban, néhány sorban arról, mit jelentett nekik az óvó néni, és megosztjátok a költséget.
Ha a gyereked az óvodából iskolába megy, a könyvből kettő is lehet: egy köszönet az óvó néninek és egy könyv az iskolakezdésről.
A gyereked a hős
Megadod a gyerek nevét, életkorát és azt, hogy mit szeret, és feltöltesz egy fotót. A történet egy napról az óvó nénivel kifejezetten a te gyerekednek készül, a tizenhárom kép és a borító pedig a fotó alapján, az általad választott stílusban. A testvérek, a szülők, a nagyszülők vagy a házikedvenc is elkísérhetik, összesen akár öt szereplő. Ha szeretnél belevenni valamit, ami mostanában történt, egy utazást vagy egy kihullott fogat, írd meg, és beleszőjük.
E-könyvtől a keménykötésű könyvig
Az e-könyv a fizetés után néhány perccel kész, és módosíthatod a szöveget, valamint új képeket kérhetsz. Utána megrendelheted keménykötésű A4-es könyvként. Kezdd el a könyv készítését, vagy olvass többet az árakról. Szeretnéd látni, milyen egy kész könyv, mielőtt döntesz? Lapozd át a példakönyveinket.
Így kezdődhet a történet
Reggel esik az eső, és a gumicsizmád minden lépésnél loccsan, egészen a kapuig. Kati néni már ott áll, felhúzott kapucnival, egy bögre teával a kezében. „Hát itt vagy!” – mondja, mint minden reggel, te pedig felakasztod a kabátodat a fogasodra, arra, amelyiken a rókás jeled van. A reggeli körben elénekelitek a hangyás dalt, és Kati néni az utolsó versszakot nyikorgós hangon énekli, úgyhogy mindenki nevet. Aztán ideje kimenni az udvarra. De a homokozónál Bence olyan hangosan sír, hogy az egész udvar hallja: eltűnt a sárga lapátja. Kati néni leguggol mellé, és először nem szól semmit. Aztán rád néz. „Te olyan ügyesen megtalálsz mindent – mondja. – Szerinted hova bújna el egy lapát?” Jól átgondolod. A csúszda alá? A fészer mögé, ahol a pitypangok nőnek? Elkezdesz keresgélni, és hamarosan az egész csoport veled együtt keres.














