A vereségektől a döntőig
A csapat minden meccsét elvesztette, és az öltözőben mindenki lógatja az orrát. A gyereked azonban észrevett valamit, ami a többieknek elkerülte a figyelmét, és van egy terve. Talán többet kellene passzolniuk, vagy játékba engedni azt, aki mindig a kispadon ül. Az egyik csapattárs már nem hisz magában, a gyereked pedig szeretné, ha újra örömmel lépne pályára.
Esőben, sárban tartott edzések következnek, egy kételkedő edzővel és egy csapattárssal, aki legszívesebben feladná. Aztán eljön a döntő: a lelátón szurkolók, az órán még egy perc. Hogy bemegy-e a labda, és valóban ez-e a legfontosabb, olvasás közben derül ki.
Focirajongóknak és csapatjátékosoknak
Ez az ötlet azoknak a gyerekeknek szól, akik egyesületben sportolnak, minden délután a garázskapura rúgják a labdát, vagy nemrég nehezen viseltek egy vereséget. Ha nálatok más sport a kedvenc, például a kosárlabda, a kézilabda vagy a jégkorong, azt is beleírhatjátok a történetbe.
Egy háromévesnek elég a labda, a rúgás és az ujjongás, amikor gól születik. Egy nyolcéves már felismeri a meccs előtti izgalmat, a fejlődés örömét és a kérdést: vajon a győzelem fontosabb, vagy az, hogy jó csapattársak legyünk?
Csapatszínek és mezszámok
Add meg a csapat színeit, a gyereked mezszámát és a pályát, ahol játszani szoktatok. Egy csapattárs, egy testvér a lelátón vagy egy szülő az edző szerepében mind mellékszereplő lehet. Ha a gyereked nemrég rúgta az első gólját, vagy elveszített egy fontos meccset, ez is bekerülhet a történet előzményei közé.
Meséljetek egymásnak egy alkalomról, amikor nem sikerült valami, és arról, hogyan éreztétek magatokat másnap. Mit tehet egy jó csapattárs, ha valaki hibázik? Menjetek ki, és gyakoroljatok valamit, amiben a gyereked ügyesebb szeretne lenni, például a passzolást vagy a büntetőrúgást. További sportos történeteket a Sport témánál találtok.









