Ezért lesz jó könyv ebből a témából: Évszakok és időjárás
A gyerekhez illő kaland
Az időjárás az első természeti jelenség, amelyet a gyerekek igazán észrevesznek: a hideg, amely csípi az arcukat, az eső, amely után tócsákba lehet ugrálni, a nyári esték, amikor még jóval lefekvés után is világos van. Ahol jól elkülönülnek az évszakok, mindegyikhez más ruhák, hangok és játékok tartoznak. Egy képeskönyv, amelyben a gyereked végigjárja az egész évet, összekapcsolja ezeket az élményeket: ugyanaz a hely egészen másként nézhet ki januárban és júliusban. Ezt aztán ő maga is felfedezheti az ablakon át, és a történésekhez kapcsolódó szavak is értelmet nyernek.
Ugyanaz a fa négyféle ruhában
Egy évszakokról és időjárásról szóló könyv egyetlen helyet is követhet az év során: az almafát, amely csupaszon áll, kivirágzik, gyümölcsöt hoz, majd lehullatja a leveleit, vagy az ablakot, amelyből a gyereked látja, ahogy a hó, az eső és a napsütés váltják egymást. Az időjárásból szereplők is lehetnek: egy esőfelhő, amely nem tudja abbahagyni a sírást, vagy egy szél, amely megtréfálja a száradó ruhákat. Minden évszaknak megvannak a maga játékai: szánkózás, tócsába ugrálás, fürdés a tóban és levélkupacok, amelyekbe bele lehet vetni magunkat. A képeken minden évszak saját színt is kaphat: fehéret, világoszöldet, sárgát vagy rozsdavöröset. Ha elég messze északon éltek, a könyv azt is megmutathatja, hogy nyáron a nap egyáltalán nem nyugszik le, a tél közepén pedig alig bukkan elő.
A ti egetek, a ti kertetek
Akkor lesz igazán a gyereked saját éve, ha a helyszín is ismerős. Tengerparton éltek, egy városban, ahol az utcák csillognak az esőtől, vagy egy erdő melletti házban? Van egy különleges fa a kertben, vagy egy domb, ahol minden télen szánkóztok? Írd meg az overál színét, a nyaralás helyszínét, a szomszédnál szedett almát és azt is, melyik hónapban van a gyereked születésnapja. Így a születésnap az év egyik fénypontja lehet. Nálatok fehérek és ropogósak a telek, vagy inkább szürkék és csapadékosak? A könyv a ti időjárásotokat mutathatja meg.
Kövessétek együtt az évet
0–2 éves korban az időjárás hangokból és érzésekből áll: csobbanás, ropogás, suhogás és meleg. A 3–5 évesek gyakran szeretnek ruhákat párosítani az időjáráshoz: gumicsizmát az esőhöz, sapkát a hóhoz. 6–9 évesen a történet felvetheti, miért változik meg a levelek színe, vagy hová mennek a költöző madarak. 10 éves kortól pedig egy vihar izgalmat vihet a cselekménybe.
Olvasás után egy héten át vezethettek időjárásnaplót: minden reggel rajzoljátok le az aznapi időt. Fényképezzétek le ugyanazt a fát minden évszakban, és tegyétek egymás mellé a képeket. A Svédországban ünnepelt midsommar idején pedig beszélgethettek arról, meddig marad világos azon az estén.
A gyereked a hős
Megadod a gyerek nevét, életkorát és azt, hogy mit szeret, és feltöltesz egy fotót. A történet az évszakokról és az időjárásról kifejezetten a te gyerekednek készül, a tizenhárom kép és a borító pedig a fotó alapján, az általad választott stílusban. A testvérek, a szülők, a nagyszülők vagy a házikedvenc is elkísérhetik, összesen akár öt szereplő. Ha szeretnél belevenni valamit, ami mostanában történt, egy utazást vagy egy kihullott fogat, írd meg, és beleszőjük.
E-könyvtől a keménykötésű könyvig
Az e-könyv a fizetés után néhány perccel kész, és módosíthatod a szöveget, valamint új képeket kérhetsz. Utána megrendelheted keménykötésű A4-es könyvként. Kezdd el a könyv készítését, vagy olvass többet az árakról. Szeretnéd látni, milyen egy kész könyv, mielőtt döntesz? Lapozd át a példakönyveinket.
Így kezdődhet a történet
Egy reggel egy apró emberke ül kint az ablakpárkányon. Jégből van, az orra pedig egy jégcsap. „Én vagyok a Tél – mondja az üvegen keresztül –, és nagyon elfáradtam. Segítesz megkeresni a Tavaszt, hogy pihenhessek egy kicsit?” Felhúzod az overálodat, a sapkádat és a nagy kesztyűdet. Odakint ropog a hó a csizmád alatt. A fenyők alatt és a farakás mögött is keresgéltek, de minden fehér és mozdulatlan. Aztán meglátsz valamit a kapu melletti nagy kőnél, ahová egész délelőtt odasüt a nap. A hó egy kis körben elolvadt, és a közepén valami zöld bújik elő a földből. A télemberke lehajol, az orra majdnem a földet éri. „Ott van – suttogja. – De még olyan kicsi. Szüksége van valakire, aki vigyáz rá, amíg meg nem nő.”






