Ezért lesz jó könyv ebből a témából: Az erdőben
A gyerekhez illő kaland
Az erdő olyan, mint egy kerítés nélküli játszótér. Sziklákra lehet felmászni, kidőlt fatörzseken egyensúlyozni, hangyabolyokat figyelni kellő távolságból, és ösvényeken elindulni, amelyekről nem tudjuk, hová vezetnek. Sok gyerek ismeri az erdőt az óvodai kirándulásokról vagy a vasárnapi sétákról, amikor egy termosz forró csoki is kerül a hátizsákba. Egy erdei történetben a gyereked találja meg az utat, olvassa a nyomokat, és deríti ki, mi zörög a fenyő mögött. Azoknak is jó választás, akik már szeretnek a szabadban lenni, és azoknak is, akiket még egy kicsit biztatni kell, hogy felhúzzák a gumicsizmát.
Ösvények, nyomok és nagy sziklák
Egy erdei könyvben a gyereked őznyomokat követhet egy tisztásig, ahol már régóta nem járt senki. Szedhet szedret, amíg lilára nem színeződik az ujja, vagy találhat egy patakot, amelyen kövekből gátat épít. Lehet, hogy egy kis időre eltéved, de eszébe jut, hogy a vizet lefelé követve visszatalál az ösvényhez. A kaland egy fából készült menedékhelynél érhet véget, ahol nyárson sül a kolbász, és ropog a tűz.
Az erdőben egy kis varázslatnak is bőven jut hely: egy manóra emlékeztető szikla, egy ajtós fatönk vagy egy mókusfészek, amelyben valaki ottfelejtette a sálját. A gyereked építhet kuckót a földön ágakból, vagy még magasabbra mászhat egy lombházban.
A ti erdőtök, a ti fáitok
Mindenkinek van egy saját erdeje, még ha csak az iskola mögötti kis liget is az. Mesélj arról a helyről, ahová járni szoktatok: a kőről, amelynek saját neve van, a fáról, amelyet kidöntött a szél, vagy a patakról, ahol mindig vizes lesz a gumicsizma. Írd meg, ki tart veletek – az óvodai csoport, egy nagypapa, aki minden madarat ismer, vagy az előreszaladó kutya –, és mi lapul a hátizsákban. Ha a gyereked talált valami különlegeset, például egy tollat vagy egy levél csipkés erezetét, éppen az lehet a könyvben megtalált kincs.
Olvasás után irány felfedezni
A három év alattiak a kezükkel ismerik meg az erdőt: puha, érdes, nedves, hideg. Óvodáskorban a történet egy séta lehet, egy apró megfejtésre váró talánnyal. Egy nyolcéves már nyomokat követhet, és beszélgethet az állatokkal, amelyekkel találkozik. A legidősebb olvasóknak akár egy sátorban töltött éjszakáról is szólhat a mese, ismeretlen hangokkal és egyre növekvő bátorsággal.
Vigyétek ki a könyvet, és keressétek meg, amiről olvastatok. Ha találtok egy fatönköt, számoljátok meg együtt az évgyűrűit – mindegyik nagyjából egy évet jelent a fa életéből. Arról is beszélgessetek, hogy az erdő mindannyiunké, ha békén hagyjuk az állatokat, és nem rongáljuk meg a növényeket.
A gyereked a hős
Megadod a gyerek nevét, életkorát és azt, hogy mit szeret, és feltöltesz egy fotót. A történet az erdőről kifejezetten a te gyerekednek készül, a tizenhárom kép és a borító pedig a fotó alapján, az általad választott stílusban. A testvérek, a szülők, a nagyszülők vagy a házikedvenc is elkísérhetik, összesen akár öt szereplő. Ha szeretnél belevenni valamit, ami mostanában történt, egy utazást vagy egy kihullott fogat, írd meg, és beleszőjük.
E-könyvtől a keménykötésű könyvig
Az e-könyv a fizetés után néhány perccel kész, és módosíthatod a szöveget, valamint új képeket kérhetsz. Utána megrendelheted keménykötésű A4-es könyvként. Kezdd el a könyv készítését, vagy olvass többet az árakról. Szeretnéd látni, milyen egy kész könyv, mielőtt döntesz? Lapozd át a példakönyveinket.
Így kezdődhet a történet
Átmászol egy kidőlt fán, amelynek gyökerei az ég felé merednek, és olyan helyre érsz, ahol még sosem jártál. Itt másféle csend van, mint otthon. Se autók, se hangok, csak halk susogás magasan a fák tetején. A talaj puha, rugózik a csizmád alatt. Gyanta és nedves avar illata száll a levegőben. Valahol egy harkály dobol: gyors kopogás, aztán szünet. Leguggolsz egy nagy szikla mellett, hogy bekösd a cipődet. Ekkor veszed észre őket: apró nyomok a nedves földben, négy lábujj és egy kerek talppárna nyomai. Egyenesen a sziklához vezetnek, és ott véget érnek. Közelebb hajolsz. A szikla alatt egy lyuk tátong, és a lyukból hang hallatszik. „Végre! – szól a hang. – Olyan régóta várok valakire, aki tud olvasni a nyomokból.”














