Szuperhős egy napra🦸

A nap lebegő papuccsal és világító kezekkel kezdődik. A gyereknek először ki kell ismernie az új képességét, ami néhány vicces tévedéssel jár: a reggelizőpehely szanaszét repül a konyhában, egy ajtó pedig kicsit túl nagy lendülettel nyílik ki. Aztán észreveszi, hogy a városnak segítségre van szüksége, és nincs sok idő.

A feladatok inkább hétköznapiak, mint veszélyesek: egy beszorult kiscica, egy szomszéd, aki leejtette a bevásárlószatyrait, egy kisgyerek, aki elkeveredett az apukájától a parkban. Késő délután a szupererő kezd elhalványulni, és a legfontosabb küldetés még hátravan. Amit ekkor a gyerek felfedez, az a könyv szíve-lelke – ezt meghagyjuk az olvasás örömére.

Ez a meseötlet azoknak a gyerekeknek szól, akik szeretnek jelmezbe bújni, kinyújtott karral leugrani a kanapéról, vagy azon töprengeni, melyik szupererő lenne a legjobb. Annak is jóleshet, akinek hallania kell, hogy az apró dolgokhoz – például segíteni valakinek vagy bocsánatot kérni – szintén bátorság kell.

Egy hároméves örömmel repül a háztetők felett, és nézi, ahogy az emberek integetnek neki. Egy nyolcéves már azon is elgondolkodhat, hogy magára vagy másokra használja-e az erejét, és lehet-e hős az is, aki nem tud repülni.

Írjátok le a gyerek igazi jelmezét vagy köpenyét, és azt a szupererőt, amelyet ő maga választana: repülne, láthatatlanná válna vagy beszélgetne az állatokkal? Egy testvér lehet a segítőtársa saját jelmezben, a kutya vagy a macska pedig kaphat egy kis maszkot és egy csak rá jellemző szupererőt.

Olvasás után gondolkodjatok el együtt a hétköznapi szupererőiteken. Ki tud a legjobban vigasztalni a családban, és ki találja meg mindig az elveszett dolgokat? Találjatok ki egy hétre mindennapra egy hősküldetést, például segítsetek egy szomszédnak, vagy lepjetek meg valakit egy rajzzal. A jelmezekről és a beöltözős játékról még többet találtok a Jelmezbe öltözés oldalon.