Testvérek, unokatestvérek és a kutya egy könyvben – úgy, hogy senki ne maradjon ki

Egy könyvben öt szereplőnek jut hely. Így kerülhetnek bele a testvérek, unokatestvérek, nagyszülők és háziállatok ugyanabba a történetbe, anélkül hogy bárki csak a háttérben ácsorogna. A gyerekek ugyanis észreveszik. Mindig.

Öt szereplőnek van hely

A könyv készítésekor egyenként adod hozzá a szereplőket: embereket, állatokat vagy egy plüssfigurát, összesen legfeljebb ötöt. Az első a főszereplő, akiről fotót tölthetsz fel, vagy szavakkal is leírhatod. A többieknél megadhatod a szerepüket és a kapcsolatukat, például hogy kishúg, unokatestvér, nagypapa vagy legjobb barát, így a történet tudni fogja, ki kicsoda.

A többi szereplőről is tölthetsz fel fotót, így minden oldalpáron hasonlítani fognak önmagukra. Fotó nélkül szavakkal írhatod le őket. Ez jól működik egy képzeletbeli sárkánynál vagy tündérnél, de a családtagok arcához nehéz a fotónál jobbat találni. Ne feledd, a plüssállat is beleszámít az ötbe.

Öt talán kevésnek hangzik. A könyv azonban tizenhárom oldalpárból áll, és több szereplővel zsúfolttá válnának a képek, a történet pedig elveszítené a fonalát. Gondold át, kik illenek igazán ebbe a kalandba, a többieket pedig tartogasd egy következő könyvhöz.

Ki legyen az első?

A főszereplőt követi a történet az első oldalpártól az utolsóig. Ha egy gyereknek ajándékozod a könyvet, természetes, hogy ő kerül az első helyre. Ha viszont a nagypapának készül az ajándék, akár ő is lehet a főszereplő, az unokáival együtt.

Testvéreknél érzékenyebb lehet a kérdés. Ha mindkettőjüknek szánod a könyvet, alkossanak egy csapatot: például a nővér és az öccse együtt keresheti a kerti fészer kulcsát. Írd be abba a mezőbe, ahol megadhatod, mit szeretnél a történetbe, hogy közösen oldják meg a rejtélyt. Így mindketten fontos szerepet kapnak, még ha egyiküket elsőként is adod meg.

Vagy készíts mindkettőjüknek saját könyvet. Ha az első elkészült, egyetlen kattintással készíthetsz egy másikat, amelyben a kishúg a hős, ugyanazokkal a szereplőkkel, fotókkal és illusztrációs stílussal, a bátyja pedig mellékszerepet kap. Talán hajszálpontos igazságosság, de éppen az a fajta, ami a testvéreknek sokat számít.

Mindenkinek jusson feladat

Ritkán a főszereplő az a gyerek, akinek fájó emléke marad egy könyvről. Inkább az a testvér, aki végig csak a háttérben állt. Gondold végig, kinek mi jut a történetben. Aki csak követi a többieket, az statiszta marad. Akinek saját feladata van, az a kaland részévé válik.

Meséld el, mitől különlegesek a szereplők. Például hogy Lili unokatestvér két ujjal tud fütyülni, a kisöcs mindig megtalálja az elveszett dolgokat, a nagypapa pedig minden madár nevét ismeri. Személyenként néhány apróság is elég. Lapozgatás közben a gyerekek ezeket fogják keresni.

Vigyázz a szerepekkel, amelyek beskatulyázzák a gyerekeket. Ha mindig a báty a bátor, a kishúg pedig a félős, arra mindketten emlékezni fognak. Cserélődjenek a szerepek: az egyik fel mer mászni a fára, a másik kitalálja, hogyan jussanak le. Egy közös cél, például egy partra sodródott bálna megmentése vagy egy tutaj építése, összekovácsolja őket.

Nagyszülők, unokatestvérek és barátok

Az a könyv, amelyben a nagymama vagy a nagypapa is szerepel, gyakran az lesz, amit a gyerekek a legtöbbször kérnek elő náluk. Szólhat valamiről, amit együtt szoktatok csinálni, például egy erdei sétáról vagy süteménysütésről, de olyasmiről is, amit még sosem próbáltatok, mondjuk egy holdutazásról a nagypapa régi autójával. A gyerekek így szaladni és mászni is láthatják a nagymamát, ahogy a valóságban talán még sosem.

Az unokatestvéreknek, akik csak a nyári szünetben és karácsonykor találkoznak, lehet egy közös könyvük, amelyből minden család rendelhet egy saját nyomtatott példányt. Ha valamelyikük külföldön él, a könyv külön díj nélkül lefordítható az ő nyelvére, ugyanazokkal a képekkel.

Ha a gyerekek különböző korúak, a könyv egyetlen korosztálynak készül. Ha a legkisebb életkorát választod, a szöveg rövid lesz, és a legnagyobb felolvashatja a többieknek. Ha a legnagyobbét, a kicsik egy hosszabb mesét hallgathatnak meg, ami valakinek az ölébe bújva gyakran nagyon jól működik.

A legjobb barát is bekerülhet a történetbe, de előbb kérdezd meg a szüleit. Fotót csak akkor használhatsz valakiről, ha te vagy a szülője vagy törvényes képviselője, vagy megkaptad ehhez a szülője, illetve törvényes képviselője engedélyét. Ha nemet mondanak, egyszerű a megoldás: írd le a barátot szavakkal.

Az állatok életre keltik a történetet

A család házi kedvencén szoktak a gyerekek a legtöbbet nevetni. A kutyán, aki előreszalad, a macskán, aki nem hajlandó elindulni, aztán éppen akkor bukkan fel, amikor szükség van rá, vagy a nyúlon, aki megeszi a kincses térképet. Írd bele az állat saját szokásait is: hogy a kutya fél a porszívótól, vagy a macska csak a csapból iszik.

Egy kisgyereknek a mackó nem egyszerű játék, hanem barát. Lehet, hogy az lesz az egész könyvben a legjobb, amikor életre kel a lapokon. Adj neki nevet, és írd le, mit szokott csinálni.

Olyan családi kedvenc is szerepelhet a könyvben, amely már nem él. Egy történet, amelyben a tavasszal elpusztult cica még egy utolsó kalandra indul a családdal, segíthet gyengéden beszélgetést kezdeni a hiányáról.

Ha valaki mégis háttérbe szorul

Először olvasd el te magad az e-könyvet. Ha észreveszed, hogy valamelyik testvér háttérbe szorult, módosíthatod a szöveget, és új képeket kérhetsz. Könnyebb még a nyomtatás előtt javítani, mint utólag magyarázkodni.

Néha a képeken nem stimmel valami: a kisöcs idősebbnek látszik a koránál, vagy az unokatestvér fürtjei egyenessé váltak. Kérj módosítást, és írd le néhány szóban, min szeretnél változtatni: az oldalt újrarajzolják. A legjobb hasonlóságot adó fotókról a fotóválasztásról szóló bejegyzésben olvashatsz, a szereplőkkel kapcsolatos további válaszokat pedig a súgóban találod.

Szeretnéd látni, milyen egy kész könyv, mielőtt döntesz? Lapozd át a példakönyveinket.